A tollaslabda játék több ezer éves múltra tekinthet vissza. Számos őse közül említésre méltó a kínai „dsi-dsien-dsi”, az aztékok „indiaco”, a görögök „szférika” és a rómaiak „paganika” nevű játéka.
A tollaslabdázás igazi elődjének Európában a „jeu volant” /repülő játék/ tekinthető, melyet a 17.századtól kezdve főleg fejedelmi udvarokban játszottak.
A tollaslabda játékot mai formájában a brit katonatisztek ismerték meg Indiában 1860 táján „poona” néven és honosították meg Angliában. A 17. századtól kezdve irodalmi és képzőművészeti alkotások örökítették meg a tollaslabda játékot.
1872-benaz angliai Badminton fürdővároskában, Beaufort herceg birtokán játszották először versenyszerűen a tollaslabdázást; innen származik a versenysportág nemzetközi elnevezése.
Angol klubok 1893. szeptember 12-én megalakították az Angol Tollaslabda szövetséget /Badminton Association of England, röviden BaoE/. 1934. július 5-én Londonban 9 ország küldöttei hívták életre a Nemzetközi Tollaslabda Szövetséget /International Badminton Federation, röviden IBF/, melynek napjainkban közel 150 tagja van. 1967. szeptember 24-én Frankfurt am Main-ban 11 ország küldöttei alakították meg az Európai Tollaslabda Szövetséget / European Badminton Union, röviden EBU/, melynek jelenleg minden európai ország tagja.
A magyar tollaslabdasport alapítási évének 1960-at tekintjük. A Közalkalmazottak Szakszervezetének kezdeményezése bizonyult életképesnek a tollaslabdázás meghonosítása terén. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség 1966. június 3-án ismerte el a tollaslabdázást hivatalos hazai sportágként és létrehozta a Magyar Tenisz Szövetség Tollaslabda Bizottságát.
1969. június 1-vel alakult meg az önálló Magyar Tollaslabda Szövetség, mely 1970 óta tagja az IBF-nek és 1973 óta az EBU-nak.
Az EBU 1968-tól rendez kétévenként felnőtt egyéni Európa Bajnokságokat, 1972-től csapat Európa Bajnokságokat is, valamint 1969-től szintén kétévenként ifjúsági egyéni Európa bajnokságokat, 1975-től csapat Európa Bajnokságokat is.
Az IBF 1948-tól bonyolítja le a Thomas Kupa férfi, 1956-tól az Uber Kupa női és 1989-től a Sudirman Kupa vegyes csapatbajnokságokat, 1977-től a felnőtt egyéni Világbajnokságokat, 1992-től az ifjúsági egyéni Világbajnokságokat, 1983-tól a Világ Nagydíj versenyeket.
A badminton az 1972. évi müncheni, valamint az 1988. évi szöuli nyári olimpiai játékokon bemutató sportágként szerepelt. Az 1992. évi barcelonai olimpián a badminton a férfi és női egyes, valamint a férfi és női páros versenyszámokkal debütált. Az 1996. évi atlantai és a 2000. évi sydneyi olimpiákon ötödik versenyszámként a vegyes páros is helyet kapott a programban.
A tollaslabda játékot életkortól és nemtől függetlenül mindenki űzheti. Szélcsendes időben szabadtéren kötetlen formában, vagy pályán, továbbá a legkisebb méretű fedett létesítményben / kultúrteremben, tornateremben / is játszható.
Aránylag olcsó sportfelszereléssel, viszonylag kevés gyakorlás után is egészséges testmozgást, jó szórakozást és sikerélményt jelent.
Az olimpiai rangra emelkedett versenysport viszont rendszeres és sok edzésmunkát, nagy ügyességet, kitűnő reflexeket, kiváló állóképességet követel. A sportfelszerelés és a létesítmény szempontjából is igényes a sportág. A mérkőzések a közönségnek is rendkívüli látványt nyújtanak.
Napjainkban törekednek a játékszabályok korszerűsítésére, a könnyebb érthetőség, a TV-reklámozás és más szempontok mérlegelésével.
Hazánkban a versenyszakosztályok mellett egyre több diáksport egyesület és szabadidősport egyesület foglalkoztatja az érdeklődőket. Magyarországon újonc /U13/, gyermek /U15/, serdülő /U17/, ifjúsági /U19/, felnőtt és szenior korcsoportok részére rendeznek egyéni és csapatversenyeket, bajnokságokat. A szakszövetségi versenyrendszerbe illeszkednek az általános és középiskolai diákolimpiák, Egyetemi és Főiskolai Bajnokságok, valamint szakmai kupaversenyek.
A tollaslabdát legelterjedtebb formájában szinte mindenki kipróbálta már életében, ugyanis a mindennapi embernek leggyakrabban a strandokon divatos népszerű időtöltés jut eszébe először e sport hallatán. Kezdetnek ez sem rossz, azonban egy hivatásos versenyző valószínűleg megmosolyogná, ha valaki a „strandokon használt módon” próbálná leírni a tollaslabdát… A fenti meghatározásban igazából a tollasütőn és a labdán kívül semmi közös nem található az „igazi”, versenyszerű játékkal.
A verseny-tollaslabdát egy meghatározott méretű pályán háló felett játsszák. A világon az egyik legintenzívebb sport, ugyanis a labda nem pattanhat a földön és akár a 300km/h sebességet is elérheti. A játék lényege, hogy a labdát leüssük a földre az ellenfél térfelén belül. Férfi és női egyéni és páros, továbbá vegyespáros felállásban is játszható.
- Bármilyen szintű játékos, ha hasonló képességű ellenfelet talál magának, igazán élvezetes és intenzív testmozgással töltheti el idejét.
- Viszonylag kis időbefektetéssel rendkívül sokat lehet javulni, akár alkalomról alkalomra, így a játék egyre élvezetesebbé válik napról napra.
- A többi sporthoz viszonyítva aránylag olcsónak mondható, ugyanis a sportfelszerelések sem túlzottan drágák és pályákat is jó áron lehet találni az ország számos területén.
- Mivel ezt a sportot teremben játsszák, az időjárástól függetlenül, bármikor jó körülmények között játszható.
- Mivel ez erősen taktikai sport is, megkövetel bizonyos fegyelmezett hozzáállást, gondolkodásra és sportszerű viselkedésre nevel.
